Ez a kvalitatív, feltáró tanulmány a serdülők nézőpontjából foglalkozik az internetes zaklatással. Az adatokat félig előre megírt kérdések alapján gyűjtötték össze tizenöt, 14-18 éves tinédzser (13 lány és 2 fiú) beszámolója alapján, akik mind internetes zaklatás áldozatai voltak. A zaklatás időtartama változó volt: néhány esetben pár napig, más esetekben akár 2 évig is tartott. Hat esetben a zaklatás még ma is tart.

A tanulmányból kiderült, hogy az internetes zaklatás változásokat eredményezett az áldozatok viselkedésében. Ezek pozitívak is lehetnek a kibertérben alkalmazott viselkedési formák változásainak tekintetében. Egyrészt, az áldozatok kognitív mintákat alkottak a zaklatókról, aminek segítségével felismerték az agresszív embereket. Másrészt, letiltották a veszélyes online forrásokból érkező fenyegetéseket, illetve óvatosabbak lettek online, például nem adták ki telefonszámukat idegeneknek.
Az offline pszichológiai hatások egyénenként nagyban eltérőek voltak. Az internetes zaklatás hatása függ annak intenzitásától, időtartamától és a válaszadók ellenálló-, valamint stressztűrő-képességétől. A negatív hatások között szerepelt a tehetetlenség érzése, a kiábrándultság, a bizalom hiánya, az alacsonyabb önbizalom, rémálmok, magányosság, szociális elszigetelődés, illetve a vonakodás az ismerkedéstől.
Az internetes zaklatás hatásai - fizikailag is megjelentek: két válaszadó esetében az önbántalmazás vagdosás formájában jelent meg. Egy másik válaszadó meghízott (10 kg-ot) a konvencionális és az internetes zaklatás következtében, illetve fizikai agressziót is tanúsított másokkal szemben.
Tapasztalataik alapján az áldozatok kifejlesztettek védekezési stratégiákat is, melyeknek különböző formái lehetnek: technikai kezelési stratégiák, az agresszív zaklatóra irányuló tevékenység, elkerülés, védekezési stratégiák és szociális segítség. A következőkben ezeket fejtjük ki.

Technikai kezelési stratégiák
A leggyakrabban használt kezelési mechanizmus egy adott eszköz technikai felhasználása volt, mely segített korlátozni a zaklató kommunikációját. Néhány példa a stratégiákra: kapcsolatba lépés a weboldal adminisztrátoraival és a zaklató felhasználó jelentése, a zaklatók letiltása, kapcsolatba lépés a zaklatókkal másik felhasználói fiókon keresztül. Noha ez volt a legelterjedtebb kezelési mechanizmus, gyakran nem hozott tartós eredményt vagy nem volt elégséges. Ennek egyik oka, hogy az adminisztrátorok nem vették figyelembe a zaklatásról szóló bejelentéseket.

Az agresszív zaklatóra irányuló tevékenység
Ez a stratégia három kommunikációs dimenziót foglal magába, mely reakció kifejezésére szolgál az áldozattól a zaklatóig. Az egyik védekező tevékenységben az áldozat az incidens hatóságok felé való jelentésével fenyegette a zaklatót. A védekező visszajelzés azt jelenti, hogy az áldozat kifejezi az érdeklődés hiányát vagy a kommunikáció felfüggesztésének szükségét. Az első lépés, hogy az áldozat megkéri a zaklatót, hogy hagyja abba a tevékenységét. A második lépésben utasítják, hogy hagyjon fel a zaklatással, a harmadikban pedig kijelentést tesznek, hogy nem kívánnak többet kapcsolatba lépni az illetővel.
Az agresszió a negatív érzelmek nyílt kifejezése a zaklató felé, pl. a vulgáris megnyilvánulások is ide tartoznak. A rejtett vagy belső agresszió szintén az agresszió egy fajtája, de az áldozatok nem közvetlenül és nyíltan fejezik ki a zaklató felé, hanem kialakít bennük egy negatív érzelmet, mely segít a zaklatás kezelésében. Habár, ez a negatív érzelem a zaklató felé irányul, mégis a kezelési stratégiák közé soroljuk. Ilyenkor az áldozat általánosításokat, minősítéseket vagy trágárságokat intéz a zaklató felé. Pl. „Tudom, hogy alkoholista, hirtelen haragú és ingerlékeny”, vagy „ő az évszázad legnagyobb disznója”.

Stresszes szituációk elkerülése
A válaszadók esetében az elkerülésre nem csak az interneten, hanem offline is sor került három nőnemű válaszadó esetében. Az elkerülés formái a következők voltak online: nem válaszoltak, nem vették fel a telefont, vagy elutasították a hívást, letörölték vagy ideiglenesen letiltották a veszélyes online forrásokat, ahonnan a fenyegetések érkeztek, vagy másik szerveren hoztak létre új felhasználói fiókot.
Az offline elkerülés formái: várni, amíg a zaklató abbahagyja, nem gondolni a problémára, nem reagálni és nem kapcsolatba lépni a zaklatóval.
Védekezési stratégiák
A válaszadók számos offline tevékenységnek szentelték idejüket, hogy eltereljék figyelmüket a zaklatásról. Az egyik eszköz a túlzott élelmiszerfogyasztás volt, mely segített elnyomni az áldozat zaklatókkal szembeni félelmét.
A válaszadók figyelmet szenteltek a hobbiknak is (lovaglás, zene, olvasás, stb.) és a testmozgásnak is.

Személyes lelki segítség
Saját védekezési mechanizmusokban nyilvánul meg, különösen sporttevékenységekben, melynek köszönhetően az egyik nőnemű áldozat megtanulta, hogyan védje meg magát, ami megnyugtatta.
Biztonságos szociális környezet segítségével egy másik válaszadó képes volt megfeledkezni a helyzetről.

Szociális támogatás

A szociális támogatás keresése, mint kezelési módszer számos méretet ölt: a legszélesebb körben használt formája a másokba vetett bizalom, valamint a pozitív visszajelzés és segítség elfogadása volt. Ezt követte a lelki támogatás, például amikor meghallgatták vagy hazakísérték az áldozatot.
A rossz élmények megosztása, a zaklatás banálissá tétele és kinevetése, a tényleges foglalkozás a zaklatóval szintén ezekhez a módszerekhez tartozik.
Számos válaszadó túlzottan aggódott a szülők reakciójától ahhoz, hogy bizalmukba avassák őket. Egyes esetekben a szülők reakciója az volt, hogy az áldozat csak kitalálta a történteket. Hét esetben a válaszadókat csak a barátaik segítették, a család nem. Az áldozatok attól is tartottak, hogy a szüleik nem értik majd meg a helyzetet vagy túlreagálják – egy esetben az egyik szülő azonnal a rendőrségre ment.
Négy esetben a szülőket pozitív támogatóknak tartották, jelen voltak és segítettek az internetes zaklatás kezelésében.

Összegzés

A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy az internetes zaklatás áldozatai különböző módokon érzékelik és kezelik azt, mely nagyon sok tényezőtől függhet. Éppen ezért hasznos lenne további kutatásokban összekapcsolni az internetes zaklatást az áldozatok pszichológiai kontextusával, oktatási környezetükkel és más kontextuális változókkal, melyek hatással lehetnek az áldozatra. További vizsgálatokat kellene végezni a különböző kezelési stratégiák hatékonyságáról is, mivel általában nem tudunk sokat ezek sikerességéről, ez az információ azonban fontos lenne a megelőzés és az oktatás szempontjából a szülők és a gyermekek tekintetében is.

(forrás: http://www.cyberpsychology.eu/view.php?cisloclanku=2011121901&article=4)