Minden embert születésének pillanatától haláláig megilletnek a személyiségi jogok. A személyiségi jogok védelme az egyes emberekre az életkoruktól, a nemüktől, a bőrszínüktől, a világnézetüktől, stb. függetlenül vonatkozik. A jog a személyiségvédelem körében abból indul ki, hogy minden embernek van személyisége, s ez minden ember esetén a test és a szellem egyedi egységét jelenti. Többek között az ember személyisége teszi lehetővé, hogy az egyik embert a másiktól megkülönböztessük. A személyiségi jogok lényege tehát az ember nem vagyoni értelemben vett sérthetetlenségének, magánszférájának a biztosítása. E magánszféra azonban szükségképpen más személyek saját személyiségével, egyéni mozgásterével határos, amit szintén véd a személyiségi jog, a másik személy személyiségi joga.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) ezt a védelmet a következőképpen fogalmazza meg: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.” Személyiségi jogait tehát mindenki szabadon gyakorolhatja, ám ennek során tekintettel kell, hogy legyen mások személyiségi jogaira is: a szabadság nem válhat szabadossággá. Így az egymás sérelmére gyakorolható személyiségi jogok közül az adott esetben kevésbé védelemre szoruló személyiségi jog a nagyobb védelmet élvezővel szemben háttérbe szorul, például a véleménynyilvánítás joga más ember emberi méltóságával és becsületével szemben.

Az új Ptk. kimondja azt is, hogy a személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak, és azokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ez azt jelenti, hogy a törvény által védett személy – főszabály szerint – mindenkivel szemben követelheti, hogy tartózkodjon személyiségi jogainak megsértésétől. Ezen általános, rugalmas szabályozás alapján valamennyi személyiségi jog – a törvény által kifejezetten nem szabályozottak is – védelmet nyerhetnek. Emellett azonban a törvény kiemel egyes személyiségi jogokat és ezek tartalmát, megsértését külön is szabályozza. E szabályozás azonban példálózó jellegű, tehát csupán a leggyakoribb, életben előforduló eseteket tartalmazza.

Az új Ptk. által kifejezetten nevesített személyiségi jogok a következők:

- az emberi méltóság védelme,
- az élet, a testi épség és az egészség védelme,
- a személyes szabadság, a magánélet és a magánlakás védelme,
- a személy hátrányos megkülönböztetésének tilalma,
- a becsület és a jóhírnév védelme,
- a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog,
- a névviseléshez való jog,
- a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog,
- valamint az elhunyt személy hozzátartozóit megillető kegyeleti jog.


Az új Ptk. az emberi méltóságot helyezi a személyiségi jogok védelmének középpontjába. Ezzel kifejezi, hogy az emberi méltóság nem egy a személyiségi jogok közül, hanem a legfontosabb személyiségi jog, amiből voltaképpen az összes többi nevesített és külön nem nevesített személyiségi jog is levezethető.
A becsület megsértésének lényegét az új Ptk. a bírói gyakorlatból kiindulva fogalmazza meg. A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. A becsületsértés kizárólag véleménynyilvánításhoz, illetve véleménynyilvánítást is tartalmazó tényállításhoz kötődik, ha az visszaélésszerű, a jóhiszeműség és tisztesség kívánalmával össze nem egyeztethető. A véleménynyilvánítás mindig értékítélet kifejezését jelenti, amelynél nem azt kell vizsgálni, hogy a kifejezett vélemény a valóságnak megfelelő tényeket tartalmaz-e vagy sem, hanem azt, hogy a vélemény milyen mértékben alkalmas a közfelfogás szerint – az adott egyén személyiségét is tekintve – becsületsértésre. Becsületsértést megvalósíthat például egy közösségi oldalon közzétett más személyre vonatkozó hozzászólás is, ha a megnyilvánulás visszaélésszerű, ellentétes a jóhiszeműség és tisztesség kívánalmával, kifejezésmódjában alkalmas arra, hogy az egyén társadalmi elismertsége közvetlenül megváltozzék.

A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A hírnévrontást tehát csak az objektív valóságnak meg nem felelő közlés valósíthatja meg, továbbá ha az akár szóban, akár írásban történő közlés az érintett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja.

A magántitok védelme a korábbi szabályozáshoz hasonlóan kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok és az üzleti titok oltalmára. A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése. A törvényben védett magántitoknak azok az információk tekinthetők, amelyeknek megőrzéséhez az érintett személynek méltányolható érdeke fűződik. Ide sorolhatók az ún. hivatásbeli titkok (orvosi, ügyvédi stb.) is.

A mai modern világban levélnek már nem csak a zárt küldeményt kell tekinteni, így a levéltitok megsértése megvalósulhat akár egy rövid szöveges üzenet (SMS), vagy e-mail illetéktelen elolvasásával is. 
Felveti mind a magántitkok, mind a levéltitok sérelmét, de a személyes adatok védelméhez való jogot is megsérti az, aki egy másik személy felhasználó nevének és jelszavának jogosulatlan megszerzésével belép annak e-mail postafiókjába, vagy közösségi profiljába. Ha ott még különböző változtatásokat is eszközöl, akkor azok tartalmától függően megvalósulhat a becsülethez és a jóhírnévhez való jog megsértése is.

A személyes adatok védelméhez való jog tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adataival. Az új Ptk. ezt a jogot, beleértve az adatkezelést és feldolgozást is, személyiségi jogként védelemben részesíti. Ekként személyes adatot felhasználni általában csakis az érintett beleegyezésével szabad. Ezért is fontos, hogy amikor személyes adatokat adunk ki magunkról, akár egy közösségi oldalon, vagy egy honlapon történő regisztrációhoz, akár az interneten történő vásárlás során, akkor minden esetben olvassuk el, hogy mihez járulunk hozzá, és mire fogják esetleg felhasználni személyes adatainkat.

A kialakult bírói gyakorlatra támaszkodva pontosítja az új Ptk. a régi Ptk.-ban szereplő képmáshoz és a hangfelvételhez való jogra vonatkozó védelmet is. A törvény egyértelművé teszi, hogy már a képmás, illetve a hangfelvétel érintett hozzájárulása nélküli elkészítése is jogszerűtlen és hátrányos jogkövetkezményt (szankciót) vonhat maga után. 
Tehát nem csupán a nyilvánosságra hozatal az, ami az érintett engedélyét feltételezi. A nyilvánosságra hozatalt a bírói gyakorlat kiterjesztően értelmezi, eszerint ide sorolható például a képmás/hangfelvétel sokszorosítása, forgalmazása, kiállítása, sugárzása is. Fontos tudni azt is, hogy a hozzájárulásban megnyilvánuló rendelkezés olyan önálló jog, amely a felvétel készítésétől független.
Önmagában tehát az, ha a barátunk az osztálykiránduláson a velünk együtt való lefotózásához hozzájárult, még nem jelenti azt, hogy e hozzájárulása a közös fotónknak egy közösségi oldalon való – megkérdezése nélküli – közzétételére is kiterjed. Lehet, hogy a fotó olyan helyzetben vagy egy ahhoz hasonló félreérthető helyzetben ábrázol valakit, ami a társadalmi megítélését hátrányosan érinti, ezért kell különösen körültekintően eljárni mások adatainak, fotóinak felhasználásakor. Azzal is megvalósulhat a személyiségi jog megsértése, ha egy másik személyt egyedileg beazonosíthatóan ábrázoló fotót saját magunkról szóló fényképként tüntetünk fel. Így például ha egy másik személyről készült fényképpel regisztrálunk egy társkereső oldalon.

Vannak azonban olyan esetek, amikor sem a fotózás, sem a filmezés nem kívánja meg az érintett hozzájárulását, így például a közéleti szereplők esetében. Egy politikus szabadon lefényképezhető, amint egy állami ünnepségen beszédet mond. Vagy például, ha egy sportközvetítésen a szurkolókról készít a tévé egy tömegfelvételt, ahhoz sem kell a szurkolóktól egyenként hozzájárulást kérni, mert a jog azt feltételezi, hogy a szurkolók eleve számoltak azzal, hogy lefotózhatják őket, mert egy nyilvános tömegrendezvényen vesznek részt.
A hangsúly minden esetben az érintett személy egyedi beazonosíthatóságán van. Ha valakiről úgy készül akár fénykép, akár videó felvétel egy nyilvános rendezvényen, hogy ő azon személy szerint felismerhető, akkor mind a felvétel elkészítéséhez mind annak felhasználáshoz szükséges az érintett hozzájárulása. Ez a hozzájárulás lehet szóbeli, de megnyilvánulhat akár ráutaló magatartás (pl. egy mozdulat) formájában is.

Az új Ptk. is kimondja, hogy nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult. Ha azonban bekövetkezett a jogsérelem, akkor az új Ptk. a személyiségi jogok megsértéséhez továbbra is speciális jogkövetkezményeket fűz. A szankciók egy része a jogsértés bekövetkezése esetén – a korábbi szabályokhoz hasonlóan – minden esetben követelhető. Ezek, a jogsértő személy mentesülésére lehetőséget nem engedő, a sértett személy által akár külön-külön, akár egymással együtt is ötéves elévülési határidőn belül érvényesíthető szankciók a következők:

- a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása;
- a jogsértőnek a jogsértés abbahagyására és a további jogsértéstől való eltiltására kötelezése;
- a jogsértő megfelelő elégtétel adására kötelezése a saját költségén, ami általában egy nyilvános bocsánatkérő vagy helyesbítő nyilatkozat közlését, közzétételét szokta jelenteni,
- a sérelmes helyzet megszüntetésének, a jogsértést megelőző állapot helyreállításának a követelése a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítésével vagy jogsértő mivoltától való megfosztásával;
- a jogsértő vagy halála esetén örököse, illetve megszűnt jogi személy esetén jogutódja kötelezése a jogsértéssel általa elért vagyoni előny sérelmet szenvedett részére való átengedésére.

A jogsértő mentesülésére lehetőséget engedő új szankció a sérelemdíj. A sérelemdíj követeléséhez a jogaiban sértett félnek azt kell tudnia bizonyítani a bíróság előtt, hogy valamely személyiségi jogát egy másik személy magatartása megsértette, ezen felül azonban további hátrányt nem kell bizonyítania. A jogsértő pedig azt tudja bizonyítani, hogy a jogsértés annak ellenére következett be, hogy egyébként ő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (azaz a jogsértő magatartása nem volt felróható).
Ha a jogsértő magát a jogsértés alól sikerrel nem tudja kimenteni, akkor a bíróság a sérelmet szenvedett személy ez iránti kérelme alapján sérelemdíjként meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezi a jogsértőt. A sérelemdíj a személyiségi jogában megsértett személyt illeti meg. A sérelemdíj tehát nem más, mint a személyiségi jogok megsértésének ún. „magánjogi büntetése”. Mértékét a bíróság az eset összes körülményére – különösen a jogsértő magatartás súlyára és a jogsértő felróhatóságának mértékére – tekintettel határozza meg. A sérelemdíjat csak egy összegben lehet megítélni, járadékként nem.

A személyiségi jogok megsértése miatti már ismertetett igények – meghatározott törvényi kivételektől eltekintve – a jogaiban sértett személy által személyesen érvényesíthetők. Ez természetesen a jogi képviselet lehetőségét nem zárja ki, amennyiben a képviselt sérelmet szenvedett személy erre az ügyvédjének érvényes meghatalmazást adott. A 14 éves kor alatti gyermek személyiségi jogát, annak megsértése esetén, törvényes képviselője – azaz a szülő vagy a gyám – érvényesítheti a bíróság előtt. A 14. életévét már betöltött, ám a 18. életévét még be nem töltött gyermek, ha őt a bíróság nem helyezte cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá, személyiségi jogát akár egyedül, akár a törvényes képviselőjével együtt is érvényesítheti a bíróság előtt.