A gyerekeket egészen az újkorig a szüleik, elsősorban az apjuk tulajdonának tekintették: ő döntött ugyanis a gyerekek életéről, oktatásáról, munkavállalásáról, és engedelmességgel tartoztak neki.

Csupán az iparosodás idején, az iskolakötelezettség bevezetését követően kezdett különbséget tenni a "polgári társadalom" a gyermekek és a felnőttek világa között, ami megváltoztatta a gyermekek kötelességeivel és engedelmességükkel kapcsolatos nézeteket. Az amerikai függetlenségi háború és a francia forradalom (1776 és 1789) óta az emberi jogokat övező kiemelt figyelem oda vezetett, hogy alaposabban kezdtek foglalkozni a gyermekek helyzetével.

1833-ban Nagy-Britanniában a gyáripari törvényben megtiltották a 9 évesnél fiatalabb gyerekek alkalmazását a gyárakban, 1842-ben pedig a bányászati törvényben korlátozták föld alatti munkavégzésüket. 1896-ban Németországban a Polgári Törvénykönyv büntetéssel sújtotta azokat a szülőket, akik bántalmazták gyermeküket, vagy nem gondoskodtak róluk megfelelően. 1899-ben az Egyesült Államokban létrehozták a fiatalkorúak bíróságát. Ezt megelőzően a fiatalkorú elkövetők a felnőttekkel azonos elbánásban részesültek. A pedagógus Ellen Key 1902-ben a gyermekek évszázadának nevezte a XX. századot. Noha a kizsákmányolás, a gyermekmunka és gyermekprostitúció sokukat megfosztotta gyermekkoruktól, a XX. század mégis a gyermekjogok történetének legfontosabb korszaka volt.

(forrás: UNICEF)