A téma nem mindennapi, mégis sokakat érinthet.

Sok a tévhit és a homályos pont, még a meghatározásokban is. Az áldozatoknak, vagy túlélőknek, olyan traumatikus élményt, tapasztalatot okoz egy másik személy, ami az elszenvedőnek, fájdalmat okoz. Nem csak a világról és önmagáról alkotott véleménye sérül, de nagyban megváltozik az önbecsülése, hite, értéktelennek érzi magát. Igen, túlélő, hiszen, ha azt a szót használjuk áldozat, akkor sokaknak a gyengeség jut az eszébe, és megbélyegző lehet, ami társul azzal, hogy tulajdonságai miatt szenvedte el a bántalmazást, így bizonyos mértékben maga is okozója a történteknek. De nem!

A szexuális abúzusnak tehát számos formája lehet. Mindig olyan személy követi el, akinek bizonyos formában hatalma van a gyermek felett. Tanár, edző, szülő, idősebb családtag, orvos, egyházi személy, aki közvetlenebb formában van jelen a gyermek életében. Sokkal ritkább az, amikor a parkban mutogatós bácsit lát, vagy a villamoson dörgölődzik az elkövető, akit nem ismer.

Az elkövetők többsége nem beteg ember,

tökéletesen tisztában van azzal, amit tesz és annak lehetséges következményeivel, valamint, hogy bűncselekményt követ el. Pusztán a hatalom gyakorlása a cél, - mint minden abúzus elkövetésénél, - amiben a szex az eszközt jelenti. Visszaél hatalmával, pozíciójával, egyfajta tekintélyszemély a gyermek életében. Egy gyerekkel könnyebb visszaélni, és kisebb a lebukás veszélye.
 
A kezdet egyszerű.

Általában az első lépés, hogy valamivel magához édesgeti a kiválasztott személyt. Ilyen lehet, ha a tanár iskolán kívül segít a diáknak, ha az apa külön kis ajándékokkal lepi meg a gyermeket, vagy pénzt ad neki. Igen ezek ártatlannak tűnnek, de ez csak a kezdet, a lényeg, hogy manipulálhatóvá váljon a gyermek. A még normálisnak tartott testi érintkezés az áldozat számára szinte észrevétlenül fordul abúzusba. (pl.: Simogasd meg apucit! stb.).
 
Gyakran hivatkoznak arra,

hogy köztük különleges a kapcsolat és megérdemlik azt a plusz figyelmet, amit egymásnak adnak. Ez egy igazi szeretet, csak ők ismerik egymást igazán senki más, és ez egy különleges kapcsolat.
 
Aztán a következő lépés az,

hogy felszólítja a gyermeket. eme különleges kapcsolat titkolására, amit azzal erősít benne, hogy kilátásba helyez büntetéseket, szörnyű következményeket, ha kiderül, mi van köztük. Gyakran érzelmileg hatnak a gyerekekre. (pl.: „Anyának nem szabad megtudnia, mert nagyon rosszul esne neki, ebbe belehalna!”, vagy bűntudatot ébreszt: „Te vagy a hibás, te kezdtél ki velem! Rossz vagy!”). A gyermek fél. A gyermek szégyenkezik. Nem mer segítséget kérni, vagy ha megteszi nem hisznek neki.

A szexuális abúzus gyakran évekig is eltarthat…
 
Már egy ilyen „élmény” is súlyos nyomokat hagyhat, nemhogy hosszú évek. Megerősödik a szégyenérzet és a bűntudat, ezért képtelen segítséget kérni, kilátástalannak látja az egészet. A függés sokszor felnőttkorra is megmarad, átcsúszik.
 
Az elszenvedett trauma problémákat okozhat,

nem csak lelki, mentális téren, de szervi és pszichomszomatikus hatásai is lehetnek, melyek egy életre megbélyegzik életét. Sok túlélő (felnőtt és gyermek is), koszosnak érzi magát a történtek után, nem kevesen használnak mosakodáshoz, maró hatású szereket…ez kihat a mindennapokra is.
 
Fontos,

hogy ha kiderül a szexuális bántalmazás, akkor higgyenek neki, és ne legyen felróva semmilyen szinten, hogy ő tehet róla, esetleges felelőssége van! A szégyen nem az áldozaté, hanem bőven az elkövető sara!
  
Segítsünk nekik, figyeljünk gyermekeinkre! Figyeljünk a „segélykiáltó” jelekre, amiket nem feltétlen hallunk.
 

Pár megdöbbentő adat:
 
1. Magyarországon huszonnégy esetből, mindössze egy derül ki!
 
2.A gyerekek körülbelül 20%-a szenved el valamilyen szexuális abúzust 18 éves koráig. A lányok esetében ez a szám magasabb, egyes kutatások szerint akár a 60%-ot is elérheti,
 
3.Az elkövetők 85-99%-a férfi, ezért elmondható, hogy a gyerekkori szexuális abúzus a nők és gyerekek elleni férfierőszak egyik formája,
 
4.A legveszélyeztetettebb a pubertás előtti korosztály, a kevés rendelkezésre álló adat alapján szexuális bántalmazásnak leginkább a 4-12 évesek vannak kitéve. Azonban az 5 éves kor alatti áldozatokról még kevesebb tudomásunk van, kutatók feltételezik, hogy a valós előfordulás sokkal magasabb, mint amit a számok mutatnak.
 
5.A gyerekkori szexuális abúzus 18 éves kor előtt kezdődik, de sokszor  felnőtt korban is tart. Az áldozat az érzelmi függőség, szégyen és rettegés miatt benne marad a kapcsolatban akkor is, amikor látszólag anyagilag már független, esetleg el is költözött otthonról.
 
6.Az eseteknek nagyon kis száma jut el rendőrségi feljelentésig. Az áldozat fél az elkövetőtől, hamar megtapasztalja, hogy nem hisznek neki, hallgatásra bírja a szégyen is. Hozzájárul a feljelentések alacsony számához az is, hogy a gyerekek érdekérvényesítési lehetőségei jóval korlátozottabbak, sokszor függenek az elkövetőtől. Mire olyan idősek lesznek, hogy függetlenednek a bántalmazótól, addigra a bűncselekmény elévülhet,
 
7.Vannak országok – Magyarország nem tartozik ide –, ahol a gyerekkori szexuális abúzus elévülését radikálisan meghosszabbították, vagy eltörölték.) Mindezek miatt tipikusan az idegenek által elkövetett szexuális bántalmazás kerül a rendőrség látóterébe, ami erősen torzítja a valós képet,
 
8.Az elkövetők maximum 25%-a idegen, ami azt jelenti, hogy a bántalmazók háromnegyede az áldozat ismerőse, rokona. Az abúzus az esetek majdnem felében családon belül történik, ez a szám fiúgyerekek esetében valamivel alacsonyabb. Rokon által elkövetett szexuális bántalmazás nagyon ritkán derül ki, még ritkábban jut el a rendőrségi feljelentésig.

(forrás: http://povi.blog.hu )